Tegnap részt vettem a CONNECT Midweek Club 2. eseményén. A belső kommunikációs jó gyakorlatok voltak a középpontban, amiről – szerény véleményem szerint – nem lehet eleget beszélni. Rengeteg lehetőség, kipróbált eszköz és módszer áll rendelkezésünkre, hogy a szervezeten belüli kommunikációt a tökéletesség felé tereljük.
Akkor miért lehet az, hogy sokszor a káoszt érezzük?
Azért, mert a belső kommunikáció gondozása, mint feladat korántsem egyszerű. Alapvégzettségemet tekintve, én is kommunikátor vagyok. Amikor a főiskolán végeztem sokat gondolkodtam azon, hogy merre tovább. 3 hónapig voltam egy, hazánkban mára kiemelt kommunikációs ügynökség gyakornoka – tettem ezt többéves főállású munkaviszony után, mert fontosnak éreztem, hogy lássam miként lehet külsősként szolgálni egy-egy vállalat belső kommunikációs csatornáit. Aztán az életutam a támogatáspolitika területén folytatódott, de a kommunikáció fejlesztése iránti érdeklődésem sosem apadt el. Sőt, aki tanulja, az biztosan kiélezett fülekkel és éles látással figyeli óhatatlanul, hogy adott munkáltatója vagy más szervezetek kommunikációja mennyire kiforrott, mennyire hatásos, mennyire elégedett vele a fogadó oldal (legyen szó a munkatársakról, üzleti-stratégiai partnerekről vagy a szélesebb célcsoportokról).
Azt gondolom, hogy
a belső, munkatársakkal folytatott kétirányú kommunikációra kiemelt figyelmet kell szentelni.
Nem lehet félvállról venni és teljesen mindegy, hogy mekkora létszámról van szó szervezeten belül. Hallottam ezer féle indoklást arról, hogy az operatív működés során miért kerül a belső kommunikáció hátrasorolásba.
Igazából a kifogások ideje már rég lejárt.
Legutóbb, pár hónapig vállaltam magam is, újból kommunikáció menedzseri feladatkört. Sajnos a megbízás csak átmeneti volt, mert nem ez volt a fő funkcióm a szervezeten belül. Régóta vágytam pedig egy ilyen pozícióra és szívem szerint elhagytam volna a projektmenedzseri pályát is érte egy kis időre, de erre nem volt lehetőségem. Ennek ellenére rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem és tudom, hogy legközelebb, más helyzetben sokkal tudatosabb leszek és erősebben próbálkozom, hogy a helyes irányba tereljek egy belső kommunikációs feladatkört.
Mire fogok figyelni legközelebb?
- Sebezhetőség – Magam is egy sebzett szervezeti kultúrában próbáltam érvényesülni, mint kommunikációs menedzser, ahol több időt és figyelmet kellett volna adni a munkatársak meghallgatására.
- Csapatépítés – Egy fecske nem csinál nyarat, mondják és nekem is voltak támogatóim ugyanúgy, mint kritizálóim. Több konszenzus, több szabályszerűség kellett volna ahhoz, hogy az alapok újragondolása, az újdonságok bevezetése gördülékenyebben menjen és kellett volna az a bizonyos házi szerkesztőség.
- Vezetői támogatás – A CONNECT Midweek Club-on elhangzottak megerősítettek abban, hogy nem elég a felsővezetői támogatás, jobban a részesévé kell tenni az első embert a hitelesség és a transzparencia megalapozásában, fenntartásában.
- Nyitottság és kontroll – Szerettem hallgatni a munkatársak építő kritikáit, nyitva hagytam az irodám ajtaját és ezt fenn is kell tartani, de kontroll alá is kell helyezni, mert a folyosói pletyka könnyen szárnyra kap és lelkesen képes káoszhelyzeteket táplálni.
- Stratégiai funkció – A belső kommunikációt fel kell emelni és stratégiai szinten kell kezelni. Ez alapvető lenne, mégis hangsúlyozni kell, indoklásokat kell mellé állítani, holott elvárás szervezeten belül az egyetértés, együttműködés. Itt jegyezném meg, hogy amíg ez nincs rendben, addig kifelé azt kommunikálok, amit csak akarok, de a hitelesség sebezhető marad a külvilág számára.
Kis létszámú volt a tegnapi esemény, annak ellenére, hogy mennyi „érdeklődés” jelzés volt közösségi platformokon. Akik jelen voltak, azt gondolom, hogy legalább egy tucat tipp birtokában távoztak, és legalább annyira inspirálódtak, mint én.
Szeretnél jobb belső kommunikációt a szervezeten belül?
Számos opciót tudok felkínálni, hogy közösen a fejlődés útjára lépjünk.