Pár nappal ezelőtt egy trénereket gyűjtő csoportban olvastam egy bejegyzést. Segítséget kértek benne ahhoz, hogy miként lehet vezetni egy workshopot olyan helyzetben, amikor a „főnök” azt mondja: „Dobj el mindent most és üljetek össze projekteken ötletelni!”. A kérdező maga előtt látta a képet, ahol csupa frusztrált kolléga ül majd össze és próbálja magát rávenni a brainstormingra.
Miért kell ennek így lennie?
Én is megéltem már hasonlót, de közel nem volt ilyen drasztikus. Amikor a Sprint programomon el kezdtem dolgozni, akkor pont egy ilyen esetre gondoltam. Arra kerestem alapvetően megoldást, hogy ne hirtelen elhatározásból próbáljunk meg korszakalkotó ötleteket előállítani, hanem sokkal inkább adjunk keretet az új gondolatok érkezésének. Legyen benne kezdeményezés, idő, közösségépítés és méltó zárás konklúzióval.
A Sprint program lényege, hogy egy folyamat keretén belül, objektív szemszöget képviselő szervezetfejlesztő támogatja a csoport munkáját.
Tanácsadóként az a célom, hogy segítsek felépíteni ezt a mini projektet és eredménnyel érjen véget (például: egy koncepció, megalapozó tanulmány). Mindeközben legyen lehetőség egy kis csapatépítésre, szervezeti kultúra fejlesztésre.
Ahhoz, hogy egy ilyen programot meg lehessen valósítani, kell egy olyan vezető, aki felismeri az ebben rejlő lehetőséget és tudja, hogy csettintésre gondolkodás nem kényszeríthető ki.